Második szülinapi torta - Hófehérkés

Hajnalban keltem, mert szintén időre el kellett készülnöm. Kicsit morcosan ébredtem, de még egy keresztelő tortát is össze kellett állítanom. 

Itt is természetesen pontos instrukciókat kaptam. A tortát már láttuk valahol, de kissé átalakítottuk. Amúgy nem egy nagy kreativitást igénylő torta, viszonylag hamar elkészültem vele ( kb. 1,5-2 óra díszítés ) A virágok boltban kapható cukorvirágok ( nem mert nem tudtam volna, hanem mert nem volt időm ), a figurák műanyagok úgyhogy egy zöld torta levelekkel. Amúgy tök édes, őt is szerettem nagyon. A lányom is :)

Első szülinapi torta - Csingiling látogatóban

Ez volt a lányom első tortája a 4. szülinapjára. Az ünneplést az oviban kezdtük pénteken.

Mivel a csütörtökömet a saját szülinapi tortám csodálásával töltöttem igencsak megcsúsztam az idővel....

Ráadásul annyira tökéletes volt a tortám, hogy kicsit lelket kellett öntenem magamba, az önbizalmamat felturbózni, mert a saját munkáimat apró porszemeknek éreztem Józsi munkájához képest. Szóval ennek a tortának szépnek kellett lennie a lányom miatt is és önmagam miatt is.

A csajszi kávés tortát szeretett volna, amilyen az enyém teteje volt, de egyrészt recept hiányában, másrészt ovisoknak... Lebeszéltem nagy nehezen. ( elég makacs a tündérkém ) Jött, hogy akkor legyen csokis. :) Csokitorta a könyökömön jön már ki, pedig nagyon-nagyon szeretem. A tyúkok sztrájkja miatt pudingos krémet készítettem ( amúgy tojásból főzöm ) és egy kis meggylekvárral lekentem a piskótákat. Fogalmam sincs, hogy meggyszemek kerültek-e bele, nem emlékszem... Lehetséges....

Az igény egy kisebb torta és díszített muffinok voltak. Abszolút nem kedvelem ezeket a tortákat, mármint a muffinosakat, de ha neki ez tetszik legyen, hiszen az ő szülinapjáról van szó. Kisasszony a legrosszabb kliens, mindent elmagyarázott mi hol legyen, milyen szín stb... Reggel 8-kor töltöttem be a tortát, délre kész kellett legyen. 8.30-kor kezdtem sütni a muffinokat. Szerintetek mennyire pörögtem? 48 muffin lett végül és 24-et díszítettem ki a 20 gyereknek és a 4 óvónéninek. Nekem ugyan csak kettő gyerkőc van, de mindenből egyforma kell, úgyhogy nem hiszem, hogy megoldható lett  volna sértődés nélkül, hogy 10 gyerek tortát kap, 12 pedig muffint. 

Szerencsére jól összehangoltam a folyamatokat, így mikor Csinget a tortára tettem elkezdtek harangozni. Gyors fotózásra befogtam a férjem és megpróbáltam magam megszabadítani a keményítőtől. 12.25-re beestünk az oviba. Pont volt még egy szülinap és még egy öltözés várt ránk.

Letettem a tortát a folyosón és hallom a következőt:

Beszélgetés óvónénivel:

-Bodza, itt vannak anyáék, kéred a tortádat?

-Anya sütötte?

-Nem.

-Józsi bácsi sütötte?

-Nem

-Akkor nem kell...

Ennyi :)

Öltözés és indulhatott a buli!

A gyerekek imádták a muffinokat, a lányom egyesével vitte oda mindenkinek. Nagyon élvezte. Aki számára kedves pillangósat kapott :) A torta szinte teljesen megmaradt uzsonnára kapták meg végül. De egy szelet torta és egy muffin után nem csodálkozom rajta, hogy nem kellett. Pláne, hogy a másik torta is csokis volt. :)

A lányom boldogságát látva elfelejtettem mennyire kipurcantam a készítése közben.

A lelkemnek kellett ez a torta, nagyon megszerettem és jól is sikerült, bár a túldíszített és a kidolgozott jelzőn még gondolkodom...

Persze két méhecske helyett egy volt rajta és az egyik pillangónak lilának kellett  volna lennie és r.szín lett... Borzalmas problémák.... De megkaptam a magamét azért...

Kis szusszanás után kezdtem a második tortát, amivel a család egyik fele ünnepelt.

Egy torta hosszú útja 2. rész

Jaj, nagyon elmaradtam a bloggal.... De most megpróbálom behozni a lemaradást.

Jobb lett volna ezt a bejegyzést is hamarabb megírni, friss élményekkel, de talán fel tudom idézni mi minden történt aznap. 

Ott fejeztem be, hogy éjjel megírtam az első részét a történetnek. :)

Másnap Férj elment dolgozni, gyerekek oviban voltak, így 9 után félve nyitottam ki a dobozt megmutatni sógornőmnek a tortát. Még este Józsi felhívta a figyelmemet rá, hogy a karamell virágok nem szeretik a párát, szedjem le őket. Vagy ezt írtam már? Mindegy is... Becsomagoltam egy nagy dobozba és mivel a hűtőnk páramentesíti magát ( elvileg ), így reméltem, hogy nem verem a fejem a falba mikor meglátom. Doboznyitás után megkönnyebbülve láttam, hogy egyben vannak a virágok. Sógornőm vette észre, hogy letört egy szirom. Brrrrrr... 

Mikor elmentek még készítettem pár fotót ( 9. 33 volt, emlékszem ) és feltettem a drágaságot egy forgatható pizzatálra, amit amúgy is használok a tortázáshoz. Leültem elé és pörgettem. Megnéztem rajta minden apró kis részletet és fedeztem fel újdonságokat is. Nem is vettem észre, de 10.40 lett. Képes voltam egy órát nézegetni. :) Megtaláltam a letört szirom helyét, visszatettem és kértem maradjon ott. Megtette, még mindig a helyén van.   :)

Délután felhívtam férjem nagynénjét, hogy este jöjjenek át és megvágjuk. 

Lányom kitalálta, hogy szépen terítsünk meg, hajtogassunk szalvétát. Rózsaszínt és zöldet választott. Barna tortához nem megy, de ez nem izgatta őt. Nekem is rózsaszín felsőt kellett felvennem... 

Már nagyon kíváncsi voltam az ízére, a férjem pedig arra milyen vastag a borítása, hogy van összerakva.stb... :) A legnagyobb kérdőjel a lánykám volt, aki 4 éves és eddig egy cukrászdai süteményt nem evett meg. Kiköpte kisebb korában, most pedig  a szájába sem veszi :) Reméltem nem a gyerekkel van a gond :)

Pont kitettem a tortát mikor megérkeztek a vendégek. Első reakció: "Sokkal szebb, mint a képeken." Második: "A te tortáid is szépek, de ez azért na.... Van hová fejlődnöd még. ..." Ezért is szeretem nagyon férjemnek ezt a nagynénjét, mert sosem beszél mellé, megmondja a véleményét :) 

Másfél napja volt velem a torta és hát ideje volt belátni, hogy egy tortát meg kell vágni és miután a külsejét megcsodáltuk utoljára, kíváncsian vártuk az ízeket.

Kapott egy tűzijátékot ( nálunk abban különbözik a szülinapi torta a többitől, hogy azon van tűzijáték ) és két gyertyát. Az arcomon látszik, nem ment könnyen....

Itt kezdődött a bontás. A már eleve - 1 szirommal rendelkező virággal kezdtem ( szállítás során ennyi baleset érte ). Nem tudtam kihúzni... Kértem egy kis segítséget, mert ahogy húztam a virágot jött a torta is. :) Dóri, férjem unokatesója  fogta nekem meg.

Nagy nehezen egy másik virágot sikerült kivenni egyben. Innen gondoltam menni fog. Persze... A második hangja baromi jó volt, ugyanis megfogtam és spirálisan végigfutott rajta egy repedés. Maradt bent... Közben annyira nézegették a kiemelt virágot, hogy eltörték. Szuper, két törött virág a tortát, egy törött kint, két szép virág a torta tetején. Férjem szerint technikát kell váltani és nem a virág alá nyúlni és kihúzni, hanem vágjak pár szeletet és próbáljam meg kinyomni bentről a virágot.  Azaz vágjam ki a tortát a virág alól. Hülyén hangzott, de próba szerencse! Első szelet a lányomé lett, a többi a vendégeké. Késsel nem tudtam kinyomni a virágot, így belemásztam kézzel. Legalább mindenki röhögött, de nekem egy épségben lévő virág mindenképp kellett. Nagy nehezen de sikerült egyben kiemelni. A mellett lévőt is :)

 

A nagy mókában a lányom megszólal: " Kérek még egy szeletet" Láss csodát megette és még kér! Simán megevett még egy szeletet, úgyhogy semmi gond vele, csak tudja mi a jó :) Kávés volt a felső emelet és ő nagyon szereti a tejeskávét. Vajkrémmel volt a torta behúzva és simán leszedte a saját szeletéről, hiába egyforma színe volt a két krémnek, ő érezte, hogy az nem okés :)

Nagyon könnyű krém volt benne, a piskótája is nagyon finom volt. Fogalmam sincs hogy bírta ki ezt az utat, mert nem volt benne sok zselatin. Úgyhogy 10 pontból 10-re értékeltük :) 

A bizonyíték, hogy valóban felvágtuk:

Az aljának belga csokis tortát választott Józsi.  Ő egy nagyon masszív torta, szeletelésnél is kicsit erőteljesebbnek kellett lennem. A kávés után túl tömény volt. Nagyon csokis volt,  abszolút benne volt az "anyag", de nekem túl sok volt. Ez nem negatívum, a torta remek, de egy vékony szelet / nap kategória :) Másnap ismét ettem egy szeletet, akkor sokkal jobban esett. Anyukámnak, szomszédoknak, óvónéniknek is vittem belőle, mindenki dicsérte. Nálam 9-es pontot kap, a kávés nyert :)

2 db pálcika tartotta az egész tortát, nem volt benne elválasztás, lövésem sincs hogyan bírta ki az utat. Minden elgondolásomat keresztbe húzta, amit a topsy torták megalkotásáról gondoltam, úgyhogy rejtély marad számomra hogy csinálták, de megcsinálták! :) 

Az utolsó 2 szeletet a lányom! ette meg, még jó, hogy eszébe jutott. Azt mondta a vajkrémet szedjem le és simán benyomta. Nem tudom hogy csinálta, mert egy szelet is elég belőle, nemhogy kettő, főleg egy 15 kilós kislánynak. Majd megjegyezte, hogy Józsi bácsi csokitortája finomabb, mint az enyém! :) Hiba volt :) :) :)  Ennél nagyobb elismerést nem kaphatott ez a torta, hogy ez én lányom 6 szeletet evett belőle!

Az utolsó morzsáig elfogyott. A külcsín mellett a belbecs is tökéletes volt. Tehát van  minőségi alapanyagokat használó, magára nagyon is adó cukrászda itthon is, csak kicsit messze....

A szedres mákos mousse-t a férjem napi szintem emlegeti, a lányom másnapi ovis szülinapjára ilyen kávés tortát kért, a fiam pedig azt mondta megy Józsi bácsihoz megtanulja a virágok készítését, mert annyira szépek. A minket teljesen levett a lábunkról a " Józsi torta" :)

Nagyon sokat kaptam ettől a tortától és a készítőjétől is. Sokkal többet, mint egy torta. Élményt, egy életre szóló élményt! 

Az utolsó mondat pedig Aranyhaj után szabadon: " A szülinapban az a jó, hogy minden évben van".  :) :) :)

Egy torta hosszú útja :)

Nem tudok aludni...  A mai napom azt hiszem az egyik legjobb napom volt idén, sokáig emlékezetes marad a számomra. Hogy miért? Miatta:

A történet nem is tudom mikor kezdődött, talán akkor, amikor rátaláltam véletlenül Lengyel József  oldalára. Mindig is csodáltam a munkáit, képes voltam percekig nézni egy-egy tortáját. Soha nem voltam egy karamell rajongó, giccsparádénak tartottam, ami nekem túl sok. Józsi munkái megváltoztatták a véleményemet, más irányból közelíti meg teljesen ezt a műfajt. Nagyon megszerettem, folyamatosan követem a munkáit. Hát igen, volt olyan is, ami nem tetszett, hangot is adtam a véleményemnek. Kaptam akkor hideget-meleget, de még mindig tartom magam hozzá, hogy az ostyakép és a karamell nem illik egymáshoz.

Ahogy teltek a hónapok egyre biztosabban éreztem, hogy egyszer szeretnék elmenni a Matias Cukrászdába, ahol élőben is megnézhetem ezeket az egyedi alkotásokat és meg is kóstolhatom a különlegességeket. Egy probléma volt csak, ez pedig a  távolság: közel 400 km. 

Márciusi hónapom nem telt valami fényesen, jött az április és mivel ebben a szép hónapban születtem egy hirtelen döntést hoztam egyik este: én Józsi tortával szeretnék ünnepelni!  Olyan sok embernek szereztem már az én kis tortáimmal örömet, annyira szerettem volna én is érezni azt az érzést, amit néha én adok másoknak. Megkerestem levélben a főszereplőt és elsőre igen volt a válasz. :) A távolságot kellett csak legyőzni. Pest volt a vízválasztó. Oda hűtőkocsival fel tudták hozni, nekem pedig onnan kellett valahogy megoldanom a továbbiakat. Sima ügy, vonat :)

Egy hete fixáltuk le, hogy akkor igen, készülhet a torta, leküzdjük a távolságot!

Hihetetlenül boldog voltam már akkor, mert tudtam ilyen tortám még sosem volt!

Aki figyelemmel kíséri Józsi munkásságát az tudja ő akkor alkot valami igazán fantasztikusat, ha nincs megkötve a keze, szabadon garázdálkodhat a tortán :) Annyi kérésem volt, hogy ne legyen kék semmiképp és ne legyen rajta nyers tojásfehérje. Aztán olyan barnás hangulatomban voltam és végül barnás árnyalatban egyeztünk ki. Minden másban, az ízben is szabad kezet kapott a csoki, dió, mandula, mogyoró témakörben és végül a kávé is bejött a képbe :) ( csupa barna cucc... ) Méretét tekintve egy normál tortában egyeztünk ki :) Hát ezt nem sikerült tartani, kicsikét nagyobb lett, de gondolhatjátok mennyire bánom a dolgot :)

Tegnap este sem tudtam már aludni, a tortával álmodtam, hajnali négykor már fent forgolódtam. Persze volt időm gondolkodni és azon agyaltam, hogy teljesen normális vagyok-e. A világ egyik legszürkébb embere vagyok, az 5 263 587. senki ebben az országban, nem is érdemlek ilyen csodát meg. 

A vonaton megkérdeztem a férjemet, hogy szerinte normális vagyok-e, hogy utazunk 10 órát egy tortáért. Elmondása szerint nem teljesen, de ha nekem ez kell a boldogságomhoz, akkor menjünk, nem ezért szeret. Feláldozta miattam az egyetlen szabadnapját :) 

Hát ólomlábon járt az idő, azt hittem sosem ér fel a vonatunk. Elképzeltem a tortát. Sötétbarna alapra gondoltam és krém virágokra, amik jobb oldalt lesznek a tortán. Karamell fonatra és csíkos szalagra számítottam valami miatt. Aztán valahogy jött, hogy lehet pont fordítva lesz. Ferde tortának már baromi régen készülök nekiugrani, de mindig megtorpanok.

Kis pesti keringés után elértünk célunkhoz délben Leültem, majd felálltam, ismét leültem. Férjem megkért ne ugráljak, maradjak a fenekemen, majd jönnek. Persze, maradjak a fenekemen.... Mikor a tortám, amire vágyom valahol itt van én üldögéljek.... Aztán átfutott az agyamon, hogy pár perc és "találkozunk" és az a nagyon régen érzett érzés feltört. Tudjátok gyerek, játékbolt, álomjáték. Vágyakozás, kiteljesülés... Szép lesz? Lökött vagy Orsi, milyen lenne, persze, hogy szép lesz... Lesz benne valami extra? Lökött vagy Orsi, "ismered" Józsit, biztosan lesz valami egyedi benne... Megérdemled? Hát erre nem tudom még mindig a választ...

10 perc után úgy gondoltam én eleget vártam, most már adják nekem ide a tortámat! Szépen odasétáltam a pulthoz és mondtam a hölgynek, hogy egy tortám lenne. Vigyorog... Örültem, hogy örül, én is örültem. Visszajön... torta nélkül. Nem örülök :( Jön egy srác, kérdezi a nevem, mondom.. még jobban vigyorog és megkér üljek le. Na mondom ezeknek a pasiknak ma ez az ülés a mindenük. Mondtam neki, ha már leültet hozzon nekem egy kávét. Leülök, hozzák a kávét. Férjemnek nem rendeltem... Kérek neki is, hozzák, tortám sehol...  Majd megjelent egy másik srác, férjem oldalba bök, jön a torta. Nem..., túl nagy a doboz. Eléggé célirányosan felénk indult, úgyhogy valóban én voltam a célállomás. Átadta és elviharzott. 

Első reakció: nehéz, nagyon nehéz.

Remegett a kezem és próbáltam rést találni a pajzson. Első információ, ami az agyamig eljutott  a színe, a második az, hogy emeletes ( ? ) , a harmadik, hogy ferde. Itt elmosolyodtam és el sem hittem, hogy ez az enyém. Gondoltam felhívom Józsit, hogy biztosan ez-e az enyém, mert a szín stimmelt, de a mérete nem. Aztán a férjem mondta, hogy rajta van a nevem, ez az én tortám, amire vágytam. Na ekkor olyan vigyor került a képemre, ami még most is tart :) Vigyorogtam és ültem :) Forgattam, kukucskáltam és baromi érdekes lehettem ( vagy nemes egyszerűséggel hülyének néztek ), mert felfigyeltek rám a vendégek. Pedig elbújtam a sarokba. :) Lökött nő, forgat egy zárt dobozt és vigyorog, mint a tejbetök.

Sajnos nem tudták visszacsomagolni, így maradt egyben, zártan,  úgyhogy forgattam és vigyorogtam tovább ( és ültem, örüljenek :) )

Megleptem férjemet a nagy sikerű szedres mákos mousse-al és magamat egy csokissal. Nagyon finom volt mindkettő, a szedres rajongók táborát erősítjük. A férjem ekkor közölte, hogy ez a srác tud valamit! Igen, nem is akármit! Állítottam én valaha is az ellenkezőjét? 

25 perc pihenő után elindultunk, közben telefon Józsinak. :) Elmondta, hogy már feltette a tortát a blogon, de várt 11-ig.

Trolizás, séta és végre ültünk a vonaton. Mondhatni a torta sínen volt. 

Tétovázás, hogy megnézzük neten vagy sem... Nézzük. Férjem vigyorog, .... .... ez .... jó! ( helyettesítés mindenkinek szabadon ) Látni akarod? IGEN!!!!!!! 

Kész voltam teljesen, mert olyan mint én. Kicsit lökött ( ferde), színvilága tökéletes, kicsit túldíszített, amire én is hajlamos vagyok, klasszikus, de mégis van benne valami egyedi. Fogalmam sincs, hogy hogy csinálta, de minden stimmel rajta. Ferde, amire már régen vágytam, a színeket felcserélte, világos alap- sötét virág, tehát volt meglepetés, cseppes virágközép-imádom, hegyes virágszirmok-szintén jobban tetszik, mint a tompa. Karamelltekercsek- fantasztikusak. Pici karamellcseppek - apró imádni való részletek.

Úgyhogy én nem tudom hogy milyen képességei vannak Józsinak, de ez a torta nagyon én vagyok! 

Aztán jött a bontogatás 4,5 óra vonatozás és kocsikázás után.

Megláttam ŐT az ÉN tortámat! Mondtam a férjemnek, ez nem is az a torta,amit képen láttunk.  Nem lehet, ez meseszép, egy csoda, egy álom! Kész voltam / vagyok TŐLE! A képek nem adják vissza a szépségét. Élőben kell látni. A fénye, a formák, az apró kis részletek. Ó, álomtorta! Fotóztam nektek minden szegletét, hátha át tudom adni a képek alapján miért is ömlengek itt róla.

 Az apró kis plusz, ami a csigarózsa nevet kapta tőlem. Csiga volt a jelem az oviban, mert szerettem régen nagyon. Tegnap is hazahoztam kettőt...

Egy valóra vált álom van a hűtőnkben, ott piheni ki az út fáradalmait :)

Egy virág szirma tört le, ami a benne lévő kilométert tekintve apró kis sérülés. De persze tudom, hogy ez így volt tervezve, hogy meg tudjam kóstolni. Finom, de a többit szeretném egyben leoperálni a tortáról. Majd... később...  holnap...talán...

Hát azt nem tudom hogyan fogok megválni tőle, a szívem fog megszakadni, már most elszorul a torkom, ha csak rágondolok. 

Természetesen mindenki imádja, nem is csoda egy gyönyörűség. Kérdezték hogyan lehet ilyet alkotni? Hát szerintem tehetség, gyakorlás, kitartás, türelem, idő és a legfontosabb: egy hatalmas önzetlen szív, amivel készül. Én nem tudom hogyan lehet egy tortába életet lehelni, de talán egyszer eljutok én is oda, hogy életre kelnek a munkáim. 

A végére csak annyit tudok mondani, hogy KÖSZÖNÖM JÓZSI! Köszönöm, hogy megtervezted, időt fordítottál rá, hogy elkészítsd és hogy adtál nekem ma valami olyat, amit nem is tudok megfogalmazni! Nagyon szeretem ezt a tortát!

Mindenkinek kívánom, hogy érezze azt a boldogságot, amit egy torta adhat, azt amit most érzek. Sokkal többet kaptam Józsitól ma, mint egy tortát...

És hogy miért vigyorogtak? A történet nyitott marad....

Muffin / cupcake / tortatartó állvány készítése

A lányom ovis szülinapjára cupcake tortát tervezünk, de mivel én annyira nem rajongok értük, így úgy beszéltük meg, hogy a tetején lesz egy 10-12 szeletes torta, az alján pedig díszített cupcake. A téma Csingiling lesz, egy gombaház lesz egy réten méhecskékkel, katicákkal stb.. és rajta Csingiling. Meg voltam győződve, hogy rózsaszín állványunk lesz, de a lányom inkább ezt a színes papírt választotta,ami szerintem illik is majd a tortához.

Amire szükségem volt, minden volt itthon, ingyen van az állvány, de nem több, mint 150-200 ft, ha vásárolnunk is kell.

Amire szükség van:

kartondoboz ( tejes karton, illetve bármilyen más karton. Gyűjtöttem őket boltból )

olló

ragasztó

ceruza

csomagolópapír

szalag

dekortű

henger 

Egy csatos tortaforma alját körberajzoltam a kartonom és kivágtam. A tetején lesz a torta, 3 kartont ragasztottunk össze. 21 centis átmérője van.

A csomagolópapírra kb 4 centivel nagyobb kört rajzolunk és kivágjuk, egy másik kört szintén, de az éppen csak pár mm-re legyen nagyobb, mint a forma. Ha az aljára nem akarunk papírt tenni, akkor csak a nagyobb kell. Nekem így mindkét oldalán van papír.

A nagyobb papírt bevagdostuk és ráragasztottuk a kartonlapra. A másik, kisebb kört a másik oldalára tettük és szépen felragasztottuk a peremet is.

A szalagot dekortű segítségével erősítsük fel. Na én először szép pöttyös pirossal próbálkoztam, de túl vastag volt, így  le kellett cserélnem narancsra, mert ez volt jó méretben. Kb. 7 mm.

Az alsó lap csak két karton, mert vastagabb kartont sikerült szerezni. 

Ősszel vettünk egy asztalt és abban merevítésként volt 4 db henger. Eltettem, hogy jó lesz valamire. Most jó lett :) Amúgy lehet használni bármit, ami henger és ragasztható. Konzervet is akár, vagy szalagoknak azt a műanyag bigyóját, amire tekerve van ( na, értitek )

Középre ráragasztottam, rá a tetejét és kész is. Azért szalaggal még lezártam, mert így az felszívta a felesleges ragasztót és szebb is.

Az alja 26 centi körül van. Eredetileg 3 emeletesre terveztem, de elég lesz ez a két emelet is, mert 24-en vannak, mindig van hiányzó és 20 kicsi cupcake fér alulra, tehát ha fent van egy 10-12 szeletes torta, akkor is bőven elég. Persze még reggel kérek egy létszámot, nehogy mindenki cupcake-et akarjon. :)

Filléres dolgokból össze lehet állítani- Karton helyett esetleg hungarocell lapokat, farostlemezt is lehet használni. Csomagoló helyett ha öntapadós tapétát tesztek szebb és lemosható is lesz. Én kipróbálás céljából ezt az egyszer használatos eldobható állványt alkottam. 

Jövő héten fel is avatjuk :)

Lehet semmit sem fog látszani a papírból, a tetejéből tuti nem. :)

Emeletes keresztelő torta

Egyetemi tankörtársam keresztanyuka lett. :) A keresztelőre az egyik tortát én készítettem el. Emeletes tortában gondolkodtunk a létszám miatt. A minta és a rózsák kérés volt és cipőcskét, babát vagy bölcsőt szerettek volna még rá. A cipő mellett döntöttem. 

 

A mintához nincs külön ilyen mintázóm, úgyhogy csináltam egyet.

Egy papírra megszerkesztettem ezt a mintát. A papírt a tortára erősítettem 2 dísztű segítségével és a találkozási pontokat átszúrtam. 

Ez segítségemre volt, így nem csúsztam el a mintával. Nagyon mutatós minta, de nem fogom szeretni, mert bár vastagabbra hagytam a borítást, de elég erőteljesen kell nyomni, hogy a minta látszódjon, ami nem tesz jót a tortának.  

 Ehető cukorgyöngyökkel takartam el a jelölést.

Gondolkodtam, hogy teszek még valamit a torta felső emeletére, de aztán elvetettem, nem akartam, hogy egy túldíszített giccsparádé legyen.

 Természetesen a keresztelőn volt még torta és büszke vagyok magamra, hogy ilyen szépet készítettem.